Érdemes e nap, mint nap rágódnunk azon hová is tartunk, mi a célja tetteinknek és jók e a döntések, melyeket idő közben meghozunk… Folyamatosan ezekre a dolgokra koncentrálunk, miközben megfeledkezünk arról, hogy megéljük a pillanatot. Azokat a pillanatokat, amit az átmeneti helyzet nyújt és azokat…
Van úgy, hogy amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor látod őt! Teljesen biztos vagy, hogy esélytelen... kicsit átadod magad az érzésnek, hogy szabad vagy, hogy nem gondolsz rá, nem cikázik a fejedben egy kicsit csak úgy élsz... s valahogy a szálak mégis úgy kuszálódnak, valami égi jel mégis vezet,…
Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy…
“Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill)