Mai világban nagyon sok minden szól a külsőségekről, arról, mit gondolnak mások és mit látnak mások... mit rakok ki a közösségi oldalra, kivel vagyok kapcsolatban, éppen vele mikor és hol jártam... közzéteszem boldogabbnál boldogabb pillanataimat...
Valóban boldog vagyok? Nekem szól, magamért csinálom? Vagy csak el akarom hitetni mindenkivel s ezáltal Önmagamnak is hazudok!?
Nehéz eldönteni, mi is az amire igazán vágyunk. Sok tapasztalat és némi önismeret is szükséges ahhoz, hogy az ember rátaláljon Önmagára, felismerje azt, mire is van szüksége, mit vár el egy kapcsolattól és az hogyan lesz tökéletes számára.
Tökéletes nem létezik, tudjuk jól! De Önmagának mindenki talál egy tökéleteset. Olyan személyt aki minden hibájával és nehézségével együtt tökéletesen kiegészíti őt, hiszen ezért is használjuk a TÁRS szót a kapcsolatokra... nem másolat hanem egy pár, egy társ...
A tökéletes társ az, aki kiegészít minket, olykor teljes egyetértésben, boldogságban zajlanak mellette mindennapjaink, olykor viszont viták, összetűzések közepette érvelünk egymásnak bizonygatva saját igazunkat, próbálkozva azzal hogy meggyőzzük a másik felet... s ez által fejlődünk, csiszolódunk!
Az igazi boldogság nem csak a mosolyról szól! Az igazi boldogságban vannak könnyek!
Örömkönnyek, melyek érzelmekben gazdag boldog percekben hullanak, de vannak könnyek, amikor fájdalmat érzünk, megbántást vagy éppen megbánást.
Ez így van rendjén! Jin és Jang, a jó és a rossz, a hideg és a meleg... ellentétekkel találjuk meg csak az egyensúlyt.
Pont így kell megtalálnunk egy kapcsolatban is az egyensúlyt. S nem kell senkinek bizonygatnunk, megmutatnunk... egyszerűen csak bent, szívünk mélyén meglapulva, tudni azt, hogy ez e számunkra a tökéletesség, tartalmazza e olykor azokat a szükségszerűen fájdalmas perceket és mellette van e elég, ezeket feledtető boldogabbnál boldogabb pillanat!
Ennyi kell csupán a boldogsághoz, a mérleg tökéletes egyensúlya!
#livetruelife
