Mi sosem veszekszünk. Mindenben egyetértünk. Elfogadom a hibáit és ő is az enyéimeket. Közös az érdeklődési körünk. Ugyan azok a céljaink….
Tökéletesnek tűnő kapcsolatok elhangzó mondatai ezek. De valójában tökéletes ez a kapcsolat?
Persze az egyetértés, egyező célok, kiegyensúlyozott, probléma mentes kapcsolathoz vezetnek.
De mi is a cél egy kapcsolatban? Evezni lassan a part felé szinkronban? Vagy együtt bár, de külön hajóban tartani intenzíven a cél felé?
Mindig is nyomasztottak az átlagos, tökéletes kapcsolatok. Amikor mint nőt ajándékokkal halmoztak, védtek és óvtak. Amikor a döntéseimmel egyet értettek, próbálva kerülni ezzel mindenféle konfliktust. "Rendben van Kicsim, úgy lesz ahogy mondod." És amikor nagyon szerettek! Az is borzasztó volt! Kézen fogva az utcán, ölelkezés, forró csókok a barátok előtt.... brrrr....
Nos ezzel nem azt mondom, hogy az ember nem vágyik figyelemre, kedves szavakra és forró csókokra bárhol, bármikor. Egyszerűen van ami pont elég és van ami már sok!
Kicsit a kapcsolat elején úgy éreztem, nem is igazi szerelem ez. Hiszen járta mindenki a saját útját! Nem hívtuk egymást nap mint nap telefonon és nem üzentünk csókos szmájlikkal! Ez néha megingatott, nem is tudtam szerelem e, vagy csak olykor összejárunk. A kémia persze működött, NAGYON!
Volt idő hogy lezártuk, mást kerestünk, sírva szakítottunk, majd forró csókkal békültünk! S idővel rájöttünk, hogy szükségünk van EGYMÁSRA!
S most már tudom, ez igazán a szerelem! Ez ami a mai napig nem csöpög! Ahol hagyjuk szabadon szárnyalni a másikat! Viták vannak és ellenkező vélemények. Sokszor áll szembe egymással két EGO, mindkettő makacs, akaratos! Sokszor fáj és könnyezünk, majd megbocsájtunk és nevetünk.
Ez a kapcsolat tökéletes arra, hogy csiszolván egymás személyiségét, a legjobbat hozzuk ki végül a másikból! S tudom, hogy bármire képesek vagyunk együtt!
...mert ahhoz, hogy szárnyalhassunk, el kell rugaszkodni...
